Gumifal

Ahhoz, hogy elsőnek érj célba, először is célba kell érni - olyan örökbecsű igazság ez minden technikai sportban, amelynek érvényességét roppant egyszerű belátni, a megtanulása mégis sokszor a legtehtségesebb versenyzőknek is évekbe kerül. Jorge Lorenzo az első MotoGP-s évében a lehető legkeményebb módon, a saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen fontos is mindez, de hogy mennyire megtanulta, azt jól mutatja az éppen Katarban lezárult sorozata.

Ahogy azt már legutóbb is boncolgattam, eszméletlen szériának vetett végett Lorenzo legutóbbi rajtját követően a katari futamon: ezt megelőzően ugyanis legutóbb még a 2009-es Ausztrál Nagydíjon bukott száraz körülmények között, a saját hibájából. Hogy mindez mekkora dolog, azt talán a leginkább úgy lehet érzékeltetni, hogy ha megnézzük, mit tudtak e tekintetben felmutatni a közvetlen vetélytársak az utóbbi években. Értelemszerűen Valentino Rossival érdemes kezdeni, már csak csapattársi volta miatt is: ő legutóbb tavaly Mugelloban bukott versenyen, de akkor Bautista komoly szerepet vállalt a dologban, azt megelőzően pedig még a Ducatival, Laguna Seca-ban kellett idő előtt futamot befejeznie.

Ha már Ducati, érdekes rögtön kiemelni, hogy a vizsgált témakörben milyen jól teljesítettek az előző szezonban a csapat pilótái az élmezőny legrosszabban kezelhető gépével. Nyilván nagyon nagy eredményeket sem Hayden, sem Dovizioso nem értek el, mégis dicséretre méltó, hogy tavaly mindketten csak egyszer követtek el végzetes hibát verseny közben (Dovinak Silverstoneban, Haydennek Montmelóban volt az utolsó ilyen futama). Crutchlow ebből a szempontból kevésbé tartozik a megfontolt pilóták közé, ő a Tech3-től is pereccel búcsúzott tavaly Valenciában, kiváncsian várom, milyen lesz a mérlege majd a Ducatival.

A legizgalmasabb persze nyilván az, hogy a gyári Hondások mire mentek e tekintetben az utóbbi években. Pedrosának tavaly például nem is volt "értékelhető" bukása ebből a szempontból, neki a 2012-es Philip Island-i zakó volt az utolsó ilyen, igaz, az gyakorlatilag a világbajnoki címébe került. Marqueztől is talán többet vártunk volna újoncként, mégis csak a mugellói esés az, amit ide sorolhatunk és ugye amíg Pedrosának és Lorenzonak is akadt sérülés miatti kihagyása tavaly, ő szépen vasalta befelé a győzelmeket, ez is kellett a hihetetlen világbajnoki címéhez.

Érdemes még talán megemlíteni Casey Stonert is, akinek az utolsó szezonjában szintén csak egyetlen, futamon bemutatott, "saját bejáratú" bukása volt, igaz az elég emlékezetes, hiszen a Sachsenringen a verseny végén sikerült eldobnia a vasat. Azelőtt nála is egészen a Ducatis időszakig kell visszamenni ahhoz, hogy hasonló szégyenfoltot találjunk, pedig pályafutása elején azért ő is felhalmozott nem kevés fémhulladékot. A legnagyobbaknál tehát alap, hogy nem hajigáljuk csak úgy el a gépet, mégis ritkán fordul elő, hogy valaki egyáltalán csak egyetlen évadot is lehozzon olyan verseny nélkül, ahol saját hibájából nullázott volna, pláne, hogy éveken át ne történjen meg ilyesmi.

Lorenzohoz visszatérve, a nagy számok törvénye alapján tehát nem kell attól tartanunk, hogy a közeljövőben hasonlót látnánk tőle, még a Bridgestone idei gumijaira szórt szitokáradata után sem. Mert ha más következtetést nem is vonhatunk le a most lezárult időszakból, az azért biztosan kijelenthető (na nem mintha újdonság lenne), hogy nála kevesen bírják jobban cérnával a MotoGP okozta idegi terhelést. Úgyhogy alighanem valahogy ezt is feldolgozza majd...