Marc Marquezt úgy tűnik, tényleg semmi sem tudja megllítani - MotoGP-merengő, Katar
A katari hétvége legnagyobb meglepetése mindenképpen az volt, hogy igazából nem történt komoly meglepetés. Az idénynyitó, és pláne ez a pálya, ilyen körülmények között általában minden évben hoz valami kirívó teljesítményt, de ilyesmi ezúttal nem történt, gyakorlatilag egyik kategóriában sem. A vicc az, hogy a MotoGP-ben különösen vártuk volna - de szerencsére enélkül is éppen elég jó futamunk lett!
De most komolyan! A legnagyobb különlegesség az eredményekre - és az előző évre - visszagondolva talán az volt, hogy Lorenzo bukott a versenyen, amire már emberemlékezet óta nem volt példa. Végignéztem a statisztikáit: versenyen utoljára Valenciában esett ki, 2012-ben, a nyálas-pályás, felszáradós futamon. Előtte Assenben Bautista verte ki alóla a motort, azt megelőzően a '11-es brit versenyen szintén esett az eső - vagyis száraz pályán, saját hibájából utoljára a Hayden-es, ausztráliai karambolért tehető felelőssé. Még 2009-ből... Különösebben nem mismásolt a verseny után, azt követően, hogy az elmúlt hónapokat és az egész hétvégét végigpanaszkodta az új gumikkal kapcsolatban, most csak saját magát hibáztatta, ha másért nem is, ezért mindenképpen jár a piros pont.
Azért persze ami a furcsa eredményeket illeti, a MotoGP kvalifikációja után lehetett mereszteni a pupillákat, de a szabadedzéseket követően ez se lehetett olyan nagyon furcsa. Azt mindenképp számításba kell venni, hogy a privát csapatok rengeteg kört tettek itt meg a tesztek alatt, így eleve jókora előnnyel indultak a gyári vetélytársakkal szemben (lásd Bautista, Smith és Iannone eredményeit - a gyáriak ugye Katar helyett Phillip Island-en tesztelték a gumikat, hogy ne forduljon elő újra a tavalyi blama), de ez nagyjából az időmérő végére kiegyenlítődött. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, mindezt kiegyenlítette a gyári pilóták klasszisa, azt hiszem ez is nagyjából fedi a valóságot.
Hogy ez mennyire igaz lehet, azt mutatja azért a kiesők sora a versenyről, hiszen az edzésen brillírozó privát pilóták előbb-utóbb szépen mind kipottyantak, kicsit furcsa módon viszont az az Aleix Espargaró, aki két gépet is lenullázott a Q2-ben, gond nélkül begyalogolt a negyedik helyre. Nála azért érdemes szintén megállni egy pillanatra, mert bizony épp ezek a bukások mutatták meg, hogy mi lehet a legnagyobb hiányossága még a gyári menőkkel szemben. A közvetítés alatt is pedzegettük már, hogy az ő pályafutása nagyon különleges abból a szempontból, hogy igazi nyomás, igazi eredménykényszer alatt még sosem kellett motoroznia. Több, mint 140 versenyen van már túl a világbajnokságon, de dobogón még csak egyszer állt (a 2011-es montmelói Moto2-es futamon, azon a pályán, ahol kis túlzással felnőtt), soha, semmilyen vb-sorozatban nem végzett még csak a Top10-en belül sem.
A kategóriák közti lépcsőfokokat is elég furcsán vette: 2006-ban Sebastian Porto visszavonulása miatt léphetett fel, év közben a 250-esek közé, 2009-ben pedig szerződés nélkül maradt, miután csapata visszalépett a negyedliteres vb-től. A sorsa akkor fordult ismét jóra, amikor Stoner betegsége miatt beugorhatott a Pramac Ducatihoz (az ausztrált Kallio helyettesítette a gyáriaknál), ahol annyira elégedettek voltak a teljesítményével, hogy a következő évet is náluk tölthette. Ha gonosz akarnék lenni, azt is mondhatnám, hogy a középszerűség segítette az előrelépésben, de a dologhoz az is hozzátartozik, hogy igazán versenyképes csapatban először 2011-ben versenyzett. Sokan jóval kiemelkedőbb eredményekkel sem feltétlenül jutnak el a királykategóriáig, neki viszont ez másodszor is megadatott, ami nyilvánvalóan a korábbi GP-tapasztalatának és a spanyol útlevelének volt köszönhető. Jorge Martineznél ez nagyon fontos tényező volt egészen a legutóbbi időkig, a spanyol szponzorok miatt - itt viszont végre tényleg meg tudta mutatni, hogy mi rejlik benne. Az előző két évben magasan a legjobb CRT-s volt, az idei csapatváltás pedig jól jött ki a számára, hiszen az új szabályokat leginkább kihasználó Open-kategóriás Yamahával úgy tűnt, a legnagyobbakat is megszorongathatja. Erre végül nem került sor a borzalmas időmérő miatt, legalábbis egyelőre erre kell fognunk az eredményét, ami viszont így sem rossz: a negyedik helyet szerintem simán aláírta volna a hétvége előtt. Arról meg, hogy mi rejlik valóban a Forward-Yamahában, remélhetőleg Texasban közelebbi képet kapunk.
Ahogyan Valentino Rossi kiváló teljesítményével kapcsolatban is még további vizsgálatokra van szükségünk, mert bizony Lorenzo hiányában és Marquez sérülésével nehéz értékelni mindazt, amit láttunk. Az viszont biztos, hogy a Doktor éhes és szépen kifente a szikéjét a télen! A vezetőmérnöki váltás Silvano Galbuserával zökkenőmentesnek tűnik, stílusából fakadóan talán a keményebb Bridgestone-gumikkal való versenyzés sem viseli meg annyira és a futam első szakaszában is kiválóan ment, amivel tavaly bőven volt gondja - vagyis mintha megint a régi fényében tündökölt volna. A következő versenyig bőven töprenghetünk, mennyire lehet vajon tőle hasonló folytatást várni (ne felejtsük el, Katarban tavaly is második volt), de azért a tény, hogy a világbajnokkal harcolt a győzelemért, adhat okot a bizakodásra ezzel kapcsolatban.
Na és akkor persze mit kezdjünk Marc Marquez hétvégéjével, aki egy hónapja motorra sem nézhetett, kihagyta az utolsó teszteket és elmondása szerint a vártnál nagyobb fájdalmakkal kellett, hogy megküzdjön? Minden Open- és privát-motoroktól való félelem ellenére a szürkébb szabadedzések után behúzta a pole-t, majd hatalmas csatában lenyomta a remek formában versenyző Valentino Rossit, egy olyan utolsó körrel, ami saját elmondása szerint pályafutása legélesebb, legkoncentráltabb, magyarul legtökéletesebb köre volt. A sráccal kapcsolatban már rég nem találunk szavakat és ezt a versenyt látva lehetséges ellenfeleket se fogunk. Az amerikai fordulóig majdnem ugyanannyit gyógyulhat a lába, mint amennyit a balesete óta eddig, a Circuit of the Americas-on pedig ugye már tavaly is simán nyert...
Az első verseny után csak az tűnik biztosnak, hogy a következő futamnak is ő a legnagyobb esélyese. Meg nagyjából az összes többinek.
