Marquez nyert, a Honda dominált, Lorenzo a dobogón, vagyis minden újra a régi - MotoGP-merengő, Argentína
Nem tudom, ki hogy van vele, de én általában a különböző új versenyhelyszínektől, legyen szó akár autó-, akár motorsport eseményekről, már előre fázok. Ami az utóbbi bő egy évtizedet illeti, nagyjából egy kezünkön megszámolható, hány olyan pályával gyarapodott a különböző világbajnoki sorozatok palettája, amelyet valóban megkedveltek mind a szurkolók, mind a versenyzők. Azt viszont már nyugodtan kijelenthetjük az Autodromo de Termas de Rio Hondoról, hogy egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik!
A dologhoz azonnal hozzá is kell fűzni, hogy nyilván nagy szerepe van mindebben Hermann Tilkének is. Mármint, hogy semmi köze ehhez a pályához, mert minden motorsportra alkalmas aszfaltcsíkok dr. Frankensteinje helyett egy olasz tervezőt, Jarno Zaffellit kérték fel arra, hogy kissé kozmetikázza ki a 2008-ban átadott pálya vonalvezetését. Ilyen névvel nem lehet véletlen, hogy sikerült szem előtt tartani a motorsport valódi szerelmeseinek érdekeit (sajnos nem tudom, vele mi a helyzet, de ugye a szintén olasz Jarno Trulliról köztudott, hogy a legendás finn motorversenyző, Jarno Saarinen után kapta a nevét), már a tavalyi teszt után is lehetett hallani, hogy ígéretes a pálya, de az első versenyek ezt végképp bebizonyították.
Tény és való, hogy alapvetően a MotoGP-futamon nem izgultuk azért olyan nagyon szét magunkat, viszont az első körök itt is igen hektikusan teltek. Volt kavarodás bőven, de a papírformát igazán felborítani nem sikerült, Repsol Honda 1-2 lett megint a vége, de a dologhoz az is hozzátartozik, hogy Pedrosa rendesen kicentizte a maga felzárkózását és Marqueznek is kicsit izzadságosabb volt ez a győzelme, mint az előző. Lorenzo hiába vezetett sokáig, végül csak a harmadik hely jutott neki, de ahogy ő is fogalmazott, életében nem örült még ennyire egy "szimpla" dobogónak, még úgy is, hogy csak pár körrel a vége előtt bukta el a második helyet. Volt rajta nyomás az első két verseny blamái után, de azt is érdemes hozzátenni, hogy ezt alapvetően inkább a sajtó gerjesztette. Ahogy azt várni lehetett, a Yamahás összeszedte magát, más kérdés, hogy ez csak a harmadik helyre volt elég és nagyon úgy tűnik, hogy komolyabb csoda híján jelenleg ez lehet a realitás a legtöbb pályán a számára.
Vagy éppen Valentino Rossi számára is, akinek megint megvolt a tempója egy akár még ennél a negyedik helynél is jobb eredményhez, de ez most sem tudott kijönni. Hiába kapta el jól a rajtot, nem volt szerencséje a futam elején, ő leginkább Bradlt okolta végül azért, hogy nem volt esélye a dobogóért küzdeni. Nehéz megítélni, hogy valójában mire lehetett volna képes, mindenesetre az első három verseny alapján azért úgy tűnik, tényleg érdemes lehet vele számolni az idén, egy fokkal komolyabban, mint az előző szezonban.
Akit még érdemes lehet dícsérni, az Andrea Iannone, aki a maga 6. helyével a legjobb Ducatis lett, igaz, Andrea Doviziosonak bőven volt gondja a hétvégén, Crutchlow pedig texasi sérülése miatt el sem jött, Michele Pirro ezúttal is elég vérszegény helyettesnek bizonyult. Akiknek pedig egyértelműen negatívan zárult a hétvége, az két spanyol, Alvaro Bautista és Aleix Espargaró. Szegény Alvarito megint kiesett, állítólag zokogva érkezett meg a boxba, hiszen idén még nem tudott versenyt befejezni - három futam után már csak ő, Laverty és di Meglio állnak pont nélkül az állandó versenyzők közül. Espargaró meg nem sokkal a nem túl jó rajtja után bukott is (pedig a negyedik helyről indulhatott), igaz, legalább annyira sikerült összeszednie magát, hogy még bejött utolsó pontszerzőként 15.-nek. Vele kapcsolatban csak azt tudnám ismételni, amit Katar után mondtam: egyelőre nem tud megfelelni a tavalyinál némileg nagyobb elvárásoknak, leginkább fejben kell keresni a gondot.
Volt azért neki is érdekes problémája a hétvégén, tekintve, hogy meglovasították egy-két értékesebb holmiját, ami viszont nagyjából a helyszínnel kapcsolatos egyetlen említhető komolyabb negatívum (a himnuszokat most hagyjuk...). Merthogy egyrészt nagyon komoly érdeklődés fogadta a pilótákat, már a repülőtéren is rocksztároknak illő fogadtatásban részesültek és a nézőtér is egészen szépen megtelt, ahhoz képest, hogy először rendeztek itt MotoGP-versenyt. A termálvizeiről híres város egyáltalán nem fürdött be a világbajnoki bemutatkozás alkalmával és jó tudni, hogy még a XXI. században is lehet valóban élvezetes versenypályákat építeni!
