Gumifal

2008, Laguna Seca. 2009, Montmeló. Kicsit az utóbbi évek eseményeinek kritikája is, hogy ilyen messzire kell visszamennünk azért, hogy hasonlóan kemény és emlékezetes MotoGP-verseny jusson az eszünkbe a közel(?)múltból, amikor két ilyen meghatározó személyiség csapott össze és amely ilyen hosszú, kitartó és látványos csörtét hozott. Az viszont kétségtelen, hogy a mugellói futam azonnal feliratkozott a legnagyobb klasszikusok közé!

Nyilván a körülmények miatt is különösen érdekes volt a végkifejlet, hiszen Jorge Lorenzo idei évéről sok mindent mondhatnánk, leszámítva azt, hogy sikerekben gazdag lett volna. A túlsó sarokban viszont Marc Márquez gyakorlatilag szétnyerte magát, hibátlan mérleggel várta a futamot és nem is nagyon lehetett elképzelni, hogy komolyan megszorongassák. Jó, alapvetően Mugello inkább fekszik a Yamaháknak. Persze, Lorenzo az utóbbi három évben itt verhetetlen volt. Akkor se nagyon mertünk volna Márquez ellen fogadni, arra meg végképp nem, hogy éppen Jorge fogja így megnehezíteni az életét.

Egy bajnokot leírni azonban soha sem szabad és amiben annyira bíztunk az év eleje óta Lorenzóval kapcsolatban, az most vált valóra. Nehéz lenne megmondani, hogy mennyire fizikai és mennyire mentális kérdés volt az idei év eddigi sikertelensége a részéről, de az kétségtelen, hogy az előző verseny óta eltelt napokban a twitteren se a korábban megszokott, verejtékezős edzésképekkel árasztotta el a követőit, hanem egy picit mintha a kikapcsolódás vette volna át a szerepet. Csapatépítő vacsora a Yamahásokkal, monacói F1-es kiruccanás Max Biaggival - talán egy picit végre sikerült valóban ellazulnia. Márpedig állítólag igazán megfeszülni is csak az képes, aki ebben is jó.

Hát, ő most igazán megfeszült...

Tényleg újra azt a Jorge Lorenzót láttuk a pályán, aki képes lett volna a betonfalat is átharapni a siker érdekében. Az mindenkinek világos, hogy a Yamaha hátrányban van a Hondához képest, így mindenkinek a legkeményebb formáját kell elővennie ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen Márquezzel szemben. A verseny közben is azt mondtam és azóta több szakíró is tett hasonló megjegyzést, hogy ez bizony nem a MotoGP-hez átszellemült, Zen-buddhista Jorge Lorenzo volt, hanem újra az a megveszekedett tinédzser, aki anno terrorizálta a 125-ös és a 250-es mezőnyt. Kőkemény előzések, próbálkozások sokszor váratlan és lehetetlen íveken is, valódi kűzdöszellem - más kérdés, hogy most ez sem volt elég a sikerhez.

De ne vegyünk rá mérget, hogy legközelebb sem lesz. A nyalókás kölyök újra itt van, és jelenleg tényleg csak ő lehet képes megállítani Márquezt!