Ugyan az Argentin Nagydíj háromnál többször sosem szerepelt egymás után a gyorsasági motoros világbajnokság versenynaptárában és idén mindössze a tizenegyedik alkalommal rendezik meg, valahogy mégis rengeteg érdekesség tapadt hozzá az évek folyamán. Itt az ideje, hogy megismerkedjetek velük!
Hivatalosan először a hatvanas években látogatott el Argentínába a világbajnokság, de mivel a naptár utolsó versenye volt és akkoriban a tizenegynehány futamos szezon öt-hat legjobb eredményét vették csak figyelembe a végeredménynél, a mezőny bizony igencsak foghíjas volt. Az ötszázasoknál például csak hatan rajtoltak el az első, 1961-es versenyen, sokáig a brit Frank Perris vezetett, de Nortonjáról előbb a lábtartó, majd a váltókar hullott le... Az akkor még több, mint 200 kilométeres versenytáv hátra lévő részét így harmadik fokozatban volt kénytelen teljesíteni, tízkörös hátrányban ért célba - de így is harmadik lett!
A 125-ös verseny viszont komoly szerepet töltött be a világbajnoki cím szempontjából, pedig ott se indultak többen - viszont ennek elég komoly oka volt. Történt ugyanis nem sokkal korábban a Svéd Nagydíjon, hogy az MZ gyári versenyzője és a világbajnoki cím egyik legnagyobb esélyese, Ernst Degner elég hamar kiesett a versenyből, ami után viszont soha többet nem tért haza az NDK-ba, hanem a családjával együtt Nyugatra menekült! Mindez azért is volt fontos, mert Walter Kaaden vezetésével az MZ akkoriban forradalmasította a kétütemű technológiát, olyan módszerekkel, amiről az ellenfelek akkor még nem sokat tudtak. Degner viszont kiválóan ismerte a motor és főleg a kipufogórendszer titkait, amit természetesen magával vitt és egy évvel később a Suzuki első világbajnoki címét jelentette. Ő azonban a '61-es szezont is szerette volna befejezni, egy EMC márkájú motorral és immár nyugat-német licensszel (az NDK-ban "természetesen" megvonták tőle a versenyzési engedélyét) nevezett is a Buenos Aires-i versenyre - a versenygépe azonban soha sem érkezett meg... A futamot és a világbajnokságot így Tom Phillis nyerte, ami egyben a Honda történetének első vb-címe lett - az MZ pedig azóta sem tudott hasonló sikert elérni.
1963 után majd húsz éves szünet következett a nagydíj történetében, a világbajnokság csak 1981-ben tért vissza, akkor is előbb az 500 köbcentisek nélkül. 1982-ben már a királykategória is ott volt az immár idénynyitóként funkcionáló fordulón, de az időzítés mégsem lett szerencsés. Napokkal a futam után ugyanis kitört a falklandi háború, aminek köszönhetően például a brit versenyzőket hazaszállító gép csak Madridig repülhetett el!
1987-ben ugyan megint eljöttek a pilóták Argentínába, de legközelebb 1994-ben rendeztek itt vb-futamot. Jorge Martínez ekkor szerezte utolsó világbajnoki futamgyőzelmét, ami egyben a Yamaha utolsó 125 köbcentis győzelme is volt. '95 után '98-ban láthatták megint a helyi szurkolók a legjobb motorosokat és rögtön egy olyan versenyt, amely örökre beírta magát a világbajnokság történetébe! A megint csak évadzáróvá váló fordulóban dőlt ugyanis el a 250 köbcentis kategória világbajnoki címe. A bajnokságért Loris Capirossi és Tecuja Harada harcoltak. Capirex az utolsó kört még az élen kezdte, de előbb Valentino Rossi(!!!), majd maga Harada is megelőzte a lassuló olaszt. Aki nem látott más lehetőséget a vb-cím megszerzésére, semmint, hogy megtorpedózza Haradát, aki ki is esett! Capirossit ugyan utólag kizárták a futamból sportszerűtlen magatartása miatt és később az Aprilia is felbontotta vele a szerződését - a világbajnoki cím viszont az övé lett...
(Pusztán érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy egy évvel korábban Michael Schumacher próbálkozott valami hasonlóval a Forma-1-es világbajnokság zárófutamán. Az ő manővere Villeneuve-vel szemben nem jött be, viszont utólag a teljes szezonból diszkvalifikálták - a józan ész valami hasonlót várt volna az FIM-től is, Capirossival szemben)
Egy évvel később, az eddigi utolsó Argentin Nagydíjon pedig a 125-ös futam ért eléggé hasonló véget: az utolsó körökben Marco Melandri vezetett Emilio Alzamora előtt, akinek bőven tökéletes lett volna a második hely a világbajnoki címhez. Melandri viszont megmutatta, hogy nem felejtette el Capirossi trükkjét, többszöt is maga elé engedte Alzamorát, hogy megpróbálja kiütni alóla a motort, de ez nem sikerült - így (azóta is utoljára) olyan versenyző szerezte meg a világbajnoki címet, aki egyetlen futamot sem tudott megnyerni az évadban.
A MotoGP tehát 15 év után tér vissza Argentínába, igaz már nem a fővárosba és először úgy, hogy a királykategóriában nem 500 köbcentis gépek versenyeznek. Ha azonban csak az egyik futam is felnő a régmúlt eseményeihez, már nem fogunk unatkozni!
