Gumifal

Marquez nyert, a Honda dominált, Lorenzo a dobogón, vagyis minden újra a régi - MotoGP-merengő, Argentína

Nem tudom, ki hogy van vele, de én általában a különböző új versenyhelyszínektől, legyen szó akár autó-, akár motorsport eseményekről, már előre fázok. Ami az utóbbi bő egy évtizedet illeti, nagyjából egy kezünkön megszámolható, hány olyan pályával gyarapodott a különböző világbajnoki sorozatok palettája, amelyet valóban megkedveltek mind a szurkolók, mind a versenyzők. Azt viszont már nyugodtan kijelenthetjük az Autodromo de Termas de Rio Hondoról, hogy egyértelműen ebbe a kategóriába tartozik!

Ugyan az Argentin Nagydíj háromnál többször sosem szerepelt egymás után a gyorsasági motoros világbajnokság versenynaptárában és idén mindössze a tizenegyedik alkalommal rendezik meg, valahogy mégis rengeteg érdekesség tapadt hozzá az évek folyamán. Itt az ideje, hogy megismerkedjetek velük!

Lorenzo újra meglepett minket, de most sem úgy, ahogy szerette volna és Márquez is megint megállíthatatlan volt - megkésett MotoGP-merengő, Austin

A blog kezdetekor felmerült első félelmeim azonnal feltörni látszanak, jelesül, hogy lustaságom a sok munka miatt fogom-e tudni kellő gyakorisággal frissíteni a blogot... A második MotoGP-merengőnek már rég itt lett volna az ideje, de azóta volt ugye Király-kupa döntő (ami után egy plusz napot a portugál légitársaság kiválónak semmiképp sem nevezhető munkája miatt még Lisszabonban is kellett töltenem), aztán jött Moyes kirúgása, meg a BL - na de jobb később, mint soha, nem igaz?

Ahhoz, hogy elsőnek érj célba, először is célba kell érni - olyan örökbecsű igazság ez minden technikai sportban, amelynek érvényességét roppant egyszerű belátni, a megtanulása mégis sokszor a legtehtségesebb versenyzőknek is évekbe kerül. Jorge Lorenzo az első MotoGP-s évében a lehető legkeményebb módon, a saját bőrén tapasztalta meg, hogy milyen fontos is mindez, de hogy mennyire megtanulta, azt jól mutatja az éppen Katarban lezárult sorozata.

Marc Marquezt úgy tűnik, tényleg semmi sem tudja megllítani - MotoGP-merengő, Katar

A katari hétvége legnagyobb meglepetése mindenképpen az volt, hogy igazából nem történt komoly meglepetés. Az idénynyitó, és pláne ez a pálya, ilyen körülmények között általában minden évben hoz valami kirívó teljesítményt, de ilyesmi ezúttal nem történt, gyakorlatilag egyik kategóriában sem. A vicc az, hogy a MotoGP-ben különösen vártuk volna - de szerencsére enélkül is éppen elég jó futamunk lett!

A királykategóriában alaposan átalakulóban vannak a szabályok - a versenyeken mégsem várhatunk jelentős változásokat

A MotoGP-ben az utóbbi években sajnos már megszokhattuk, hogy - a két kisebb kategóriával ellentétben - a végső győzelemért itt bizony igencsak kevesen harcolhatnak. Az elitklub várhatóan idén sem bővül, de ha kicsit hátrébb is hajlandóak vagyunk tekinteni, minden bizonnyal láthatunk érdekes csatákat és azért akadnak olyan mellékszálak a Dorna rendezte szappanoperában, amelyeket érdemes lesz az idén is nyomon követni.

Versenyzők

Gyorsan tudjuk is le a kötelező kört: Marc Marquez, Jorge Lorenzo, Dani Pedrosa, Valentino Rossi. Ha valaki más lenne a világbajnok, hatalmas lenne a meglepődésünk, de lássuk be, igazából az se tartozna a papírforma-kategóriába, ha utóbbi kettő közül valamelyik lenne a befutó. Pedrosa már az első évében sem tudta igazán felvenni a versenyt Marquezzel, Rossi pedig már nem a régi, bár a téli tesztek és az új Bridgestone-gumik jelenthetnek azért némi reményt a számára. De ha őszinték akarunk lenni, maximum arra, hogy esetleg egy-két futamgyőzelmet begyűjtsön, mielőtt eldöntené, hogy mikor is vonul vissza...

Nyilván érdemes lesz figyelni, hogy mire megy Dovizioso és Crutchlow a renegát megoldást választó Ducatikkal és Aleix Espargaró is roppant ígéretes időket futott a tesztek során az Open-Yamahával - várhatóan azonban az "üde színfolt" megnevezésű elismerés kivívásán kívül nagyon sokkal többre nem számíthatnak. Itt lesz viszont az öcsi is, egy prototípus Yamahával, és ha nagyon előre akarunk tekinteni, még az sem kizárt, hogy a tesók egy jövőbeni gyári szerződésért lehetnek harcban egymással a Yamahánál, igaz, messze nem egyenlő feltételek mellett.

Pol Espargarón kívül is vannak még érdekes újoncaink, de mindegyik rosszabb feltételekkel vág neki a szezonnak: Scott Redding a Gresini-csapat Open-kategóriás Hondájával indul, amivel maximum a körülmények megismerése lehet a távlati cél erre az évre... A másik két új fiút viszont még igazából ez se nagyon motiválhatja: a volt 125-ös világbajok Mike di Meglio a Moto2-es évei után annak is örülhet, hogy egyáltalán valahol kap motort (ez most az Avintia Racing), Broc Parkes pedig ugyan nagyon rutinos, a Supersport vb-n korábban kis híján bajnoki címet is szerzett, de a pályafutása igencsak lefelé ível az utóbbi években - és ebből várhatóan nem a Paul Bird motorsport fogja kirángatni...

Motorok

A mezőny elején nagy meglepetés nincs, a Honda továbbra is ütőképesebb a Yamahánál. Lorenzoéknál komoly gondot jelent a felhasználható üzemanyag-mennyiség további csökkentése (a prototípus-gépek idén már csak 20 literrel gurulhatnak ki a versenyre), Lorenzonak személy szerint pedig az új Bridgestone-gumik is - nem a színes jelzések miatt.

A legtöbbeket foglalkoztató varázsszó az Open lett erre a szezonra, nem ragoznám különösebben a történetet, mert alighanem mindenkinek a könyökén jön már ki. Ami biztos, a Ducatinak mindenképpen előrelépést jelenthetnek az ezzel járó előnyök, még ha azok esetleges sikerek után csökkennének is a szezonban - de ez még azért elég távol van. Az is világos, hogy a Yamaha gépei is szerezhetnek kellemes meglepetéseket az idén, de nagy csodára tőlük nem kell számítani, a Hondáktól meg gyakorlatilag semmilyenre...

Érdekes, hogy mennyire felszívódott a géposztályból az Aprilia, az általuk készített ART-motorokat hivatalosan csak a komoly anyagi gondokkal küszködő IodaRacing fogja használni, bár a PBM-csapat gépei is erősen ezen alapulnak. Az Avintia (Blusens-ként talán ismerősebb) marad az FTR-Kawasaki párosításnál, ami jelen állás szerint a mezőny legvégét is jelenti Barberáék számára.

Csapatok

A két nagy gyári csapaton kívül csak a Pramac-Ducatinál nem változott a pilótapáros, legalábbis az év végéhez képest: a Iannone-Hernández kettős talán - fogalmazzunk finoman - a legtemperamentumosabb duó a mezőnyben. Az LCR-nél nem is változhatott a pilótapáros, tekintve, hogy továbbra is csak egyetlen versenyzővel, Stefan Bradl-lel szállnak harcba, akinek idén illene folyamatosan dobogó környékén motoroznia. Hasonló a helyzet Alvaro Bautistával, aki a Honda Gresininél valószínűleg az utolsó évét tölti prototípus gépen, hacsak nem tér vissza jövőre az újra megjelenő Suzukihoz. 

A privát csapatok közül a legirigyeltebb helyzetben az utóbbi években a Tech3 volt, az élemzőnyből pedig talán ők okozzák jelenleg a legtöbb fejtörtést, már ami az erőviszonyok megítélését jelenti. Bradley Smith újoncéve komoly hibáktól, de komoly meglepetésektől is mentes volt, ez alapján viszont maximum a további tisztes helytállást meri elvárni tőle az ember. A dolga nem lesz egyszerűbb, mert Pol Espargaró személyében agilis és tehetséges csapattársat kapott, aki az utolsó teszten már meg is előzte - épp, mielőtt kulcscsontját törte volna... Várhatóak tőle kiugró eredmények, de inkább a szezon második felében, a katari baleset jól mutatja, mennyire nem szokott zökkenőmentes lenni a belépés egy fiatal versenyzőnek a királykategóriába, ha nem Marc Maqueznek hívják.

Az Open-kategória pilótái közül egyértelműen a Forwardosoknak van a legjobb esélyük szép eredményekre - vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy egyedül nekik. Az idősebb Espargaro mellett a mezőny legidősebb tagja, Colin Edwards marad a másik versenyző, aki az utóbbi években azért inkább csak a szokásos poénjaival és az Eskil Suter elleni kirohanásaival alkotott emlékezeteset - nem valószínű, hogy e tekintetben nagy változás várható az idén. Az Apriliától elbúcsúzó Aspar-csapatnál valószínűleg már fogják a fejüket, amilyen jól hangzott ugyanis előzetesen az, hogy Honda-motorokat használhatnak, annyira balul sült el a váltás a tesztek alapján. Gyakorlatilag az új pilóták, Hayden és Aoyama jelentették a demarkációs vonalat a mezőny első, még valamilyen szinten versenyképes és második, "futottak még" fele között. Amibe (rajtuk kívül...) gyakorlatilag csak a PBM és az Avintia csapatai, valamint a két másik Hondás, Scott Redding és Karel Abraham tartoznak - errefelé valószínűleg ritkán fogjuk használni az öldöklő küzdelem kifejezést...

Jóslatok

Világbajnok: Marc Marquez

Futamgyőztesek: Jorge Lorenzo, Dani Pedrosa, Valentino Rossi

Dobogókra számíthat még: Stefan Bradl,  Alvaro Bautista, Aleix Espargaro, Cal Crutchlow, Andrea Dovizioso

A középső kategóriában idén is azt könnyebb megmondani, hogy a méretes mezőnyben kinek nem lesz esélye valamilyen sikerre

A Moto2-es géposztályt nem lehet nem szeretni. Közel hasonló képességű motorokon rengeteg tehetséges versenyző, aminek köszönhetően egy-egy hétvége előtt maximum nagy vonalakban lehet megjósolni a dobogósok személyét - mégis, ha az összetett győztesre kell tippelni, jóval egyszerűbb a dolog.

A Honda idén újra komolyan akarja venni a legkisebb kategóriát

A Moto3-as szezon tavaly tényleg az utolsó kanyarig tartó izgalmakat hozott, úgyhogy az elvárások nagyon nagyok a legkisebbekkel szemben. Ha megnézzük, hogy kik, hová és legfőképpen milyen motorra kerültek, nyugodtan bízhatunk abban, hogy idén sem fogunk sokat unatkozni a hétvégék első versenyein!

A verseny a legtöbb motorsport-szakághoz hasonlóan a MotoGP-ben is jóval az első futam előtt megkezdődik már, de ehhez általában a pilótáknak még semmi közük. Szabályalkotók és tervezők küzdenek: előbbiek minél inkább próbálják saját szándékaiknak alávetni a gyártók embereit és megkötni azok kezét, utóbbiak pedig bújnának ki a hurokból. A Ducati indulása az Open-kategóriában első pillantásra egy kiskapu tökéletes kiaknázásának, avagy a szabályalkotók bénázásának is tűnhet - de ezt a kiskaput nem véletlenül hagyták tárva-nyitva...